Amíg nem volt gyerekem, mindent akartam.
És folyton együtt voltunk és egymás szájából vettük a levegőt, és fontos volt minden körülmény, hogy minden szép legyen, minden meglegyen; ékszerdobozok voltunk kívül-belül.
Kábé az összes fiúval egyforma volt a koreográfiának ez a része.
Őrülten fontosak voltunk magunknak, és a dolgaink csak pontosak és tökéletesek lehettek, kevesebbel nem is értük be.
Amióta már nem vagyok ilyen elbizakodott, azóta nem fontosak nekem a karrierben elérhető, a pénzért megvásárolható dolgok.
Úgy, ahogy annak előtte.
A tény, hogy anya lettem, azon a nyilvánvaló életbentartási és felülírhatatlan elsődlegességi, baromságokat kizáró életösztönön kívül azt az újdonságot is elhozta, hogy a kapcsolatoktól is egészen mást szeretnék.
Szelídebb és szabadabb, de kérlelhetetlenebb ez. Már nincs erő félmegoldásokra. Ezért nincs hely játszmákra, hazugságokra, gyökeresen eltérő felfogásokra. Ha a lényeges dolgokban nem ugyanaz a végcél (mindegy, hogy közben ki melyik úton jut oda) akkor arról a pár közbülső állomásról is egyenesebb lemondani.
Az élet nem megalkuvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése