csodák igenis vannak

példának okáért itt van mindjárt az, hogy nagyobb zűr és bonyodalom nélkül elmúlt a hét. És van ennél is nagyobb: egy éjszaka alatt belefogytam az egyetlen vállalható ruhámba.

az úgy van, hogy az ember lánya, ha minden értelemben egyedül neveli a gyerekét, munkára, ha hívják, nem mond nemet.
Akkor se, ha azt épp nem kedveli*, és akkor se, ha egyébként nem ér rá, és a bele is lóg a fáradtságtól.

Miután ez mind ilyen szépen együtt állt, esélyes volt a bolondulás, pedig akkor még nem is tudtam, hogy az a ruha, amit az alkalom igényel, kissé összement az elmúlt pár hónapban, amióta nem hordtam**. Szar anyag bizonyára.
Az, hogy "kicsit nőttem"ugyanez idő alatt, nem merült fel bennem lehetséges problémaként, hiába, végtelenül nagyvonalú tudok magammal lenni, ki ha én nem, ugyeugye.

Ettől még csütörtökön este a lassú szívroham nézett velem szembe a tükörben, amikor a zippzár nem indult el a ruhán. Egy olyan 20 centiről van szó, és nem kicsit feszült, hanem nem tudtam annyira összehúzni magam, hogy beleférjek. Ott sírtam, ahol a gyerek nem látott, de azért elég feszült voltam előtte vállaltan is.

Ugyanis nem volt másik ruhám. És reggel nem volt időm másikat venni.
És egyáltalán.

És 817654321 problémamegoldó gondolat és kínzó gyötrelem után azzal a tudattal mentem aludni, hogy ha minden kötél szakad, egy ujjatlan, hát nélküli ruhában fogok menni, ami se nem alkalomhoz, se nem időhöz illő. De legalább színes, mondtam magamnak kicsit sem viccesen.

Ez egy jó gondolat volt amúgy, hajnali háromkor fel is ébresztett.

Reggelig foglalkoztatott is, nyilván akkora volt az izgalom, nem lehetett aludni.

Akkor aztán (reggel) elszántan elvittem a lánykát oviba és utána volt 18 percem, hogy kitaláljam, mi lesz. És kicsit (há, há, há) szkeptikusan újra felpróbáltam A Ruhát.

És tulajdonképpen rángatás nélkül feljött, zippzárastól. Nem mondom, hogy baromi kényelmesen és korlátlanul vehettem benne a levegőt, de látványra mindenesetre úgy nézett ki, hogy a ruha hiánymentesen fedi azt a kis helyes, CSODÁ-latos testemet.

Na.

Úgyhogy amire a sok okos és tekintélyes kancellároknak beszélni kellett, már nagyon takarékosan bántam a mozdulatokkal, de hát a csodák sem lehetnek tökéletesek.

És elmúlt, és még nem volt este, és arról, hogy szívességet sem lehet kérni akárkitől, majd máskor mesélek nektek, kedves gyerekek, mert igaziból most is dolgoznom kéne, mert felébred a gyermek és akkor már késő, jajj, jajj, jajj.

* nem, nem szex. sajnos.***
** a munkáról különben későn szóltak, nem csak trehány laza vagyok, aki mindent az utolsó pillanatban ellenőriz
*** VICCELEK