tavaly a kazánszerelőknek volt kulcsa a lakásomhoz elsősorban, nem pedig daliás udvarlóknak, akkor be kellett mennem a bankba pénzt szerezni, mert a kazánszerelőkkel kokettálni költséges hobbi. szerintem érthető, hogy idegi alapon voltam, és amikor végre kihúzta a gép a számomat és sorra kerültem, legalább azzal megsegített az élet, hogy a legjobb fej lányhoz kerültem. mondtam neki kertelés nélkül, hogy
ide a zsét, de gyorsan mire kell a pénz, és akkor elmesélte, hogy ez náluk tavaly volt program, és azóta időnként mondja a férjének, hogy ha meglepné őket valami rablóbanda, akkor elsősorban a kazánt védje, az élete árán is, mert az a legértékesebb darabjuk.
ezen akkor nagyon röhögtem, pedig egyáltalán nem voltam virágos kedvemben, de néha, amikor saját kazánomra nézek, ugyanezt gondolom.
ez onnan jutott eszembe, hogy ma is szereztem egy értékes darabot. ami minden jel szerint csak nekem értékes, mert ingyen tettem szert rá. úgy történt, hogy van ez a vb-
hobbim, múltkor meséltem nektek, néha megnézem ezeket a csetreszeket és
néha velük is álmodom. de mondtam nektek is, hogy nem fogok ilyet vásárolni, többek között azért sem, mert leverne az ideg, ha egy hétezer forintos tányért összetörnék. akkor meg minek, ha nem használnám, ugye, ezt meg lehet érteni, dísztárgyakat nem veszünk
többé.
és bár beteg vagyok, és egész hétvégén citromos teát kortyolgatva ki sem dugom az orrom a takaróm alól, a bolhapiacot nem bírtam kihagyni. (mondjuk az anyukám megbízására kellett szereznem egy ikea-s, bizonyos kéknyelű kést is, mert a mamit kikészítik az unokák, akiknek mindig mindenből ugyanaz az egy kell - szóval muszáj volt lemenni, na. )
és.
nem fogjátok elhinni, A
Készlet egy darabja ott volt az egyik asztalon. esküszöm, kihagyott a lélegzetem, amikor megkérdeztem, mennyibe kerül ez a
cukortartó. és mondta a lány, hogy legyen 200 forint.
k é t s z á z.
és pont vettem le a tetejét, és akkor láttuk, hogy a belső pereme egy pici helyen le van pattanva. annyira szuper helyen különben, hogy egy kiskanál lapos nyele pont befér. ami, mivel cukortartó, teljesen praktikus is, ugye.
erre a lány: figyelj, ezt így már kidobnám, de ha te tudsz vele valamit csinálni, vidd el.
szóval így lett meg a készlet egy darabja,
soha nem fogom használni, hógyisne, hogy összetörjön nekem a francba, de majd néha ránézek, és arra gondolok, nincs lehetetlen a világon, semmi.
