imádok

iskolai büfékben enni, a franc se érti, de muszáj tesztelnem, ahol csak járok.
ma is alig vártam, hogy megnézhessem a kínálatot, és a a meglepően széles választékból a "limitált kiadás" nevű szendvics izgatott fel.
csak később láttam, hogy volt "új élet" is.

jellemző, mit ne mondjak.

egyébként, ha már véletlenül! megint az evésnél tartunk, erre költenék.
ha olyan lány lennék.

nagy szerencse, hogy teljesen képtelen vagyok 8 csetreszért ennyi pénzt adni.

de ha így haladunk, még eljöhet az a világ is.

a végletekig egyszerű

lány vagyok dolgokban tudok hinni.

mostanában például abban, hogy (előbb-utóbb) mindenki azt és úgy, amit és ahogy érdemel.

nem magamtól vagyok különben ilyen okos, egy ember mondta nemrég, akit kedvelek.

oké, nem így mondta.

hanem úgy, hogy az élet úgyis odab@sz.

régen ezt talán úgy mondták, hogy lassú víz partot mos, de hát nincs már idő metaforákra, költői képekre meg allegóriákra szorítkozzunk a lényegre.

nemrég

dolgoztam nemrég egy helyen, ahol a pénzről volt szó, és az élelmes előadó felkeltette az érdeklődésemet a szakirodalom iránt (amihez fűződött némi érdeke, de ez most mellékszál.)
még ott helyben meg is vásároltam*, illetve a kollégám, mert neki volt pont annyija, nekem meg nem tudtak visszaadni.
már hazafelé felolvasást tartottam, és 10 perc alatt visongva szétröhögtük magunkat  kúvára kikupálódtunk a a 440 oldalas könyvből.
a kedvetekért szívesen össze is foglalom.
1. ne vegyél fel hitelt
2. annyit költs, amennyid van
3. nem, igazából kevesebbet költs és mindig az első legyen a félretevés
4. ne nézegessél katalógusokat, értelmetlen és fölösleges, valamint vágyakat kelt, kinek kell az.
5. a ruhatáradat sem kell évente kicserélni.
6. keresd a megtakarítási módokat. egészségpénztár, kuponok, akciók.
7. légy előrelátó, gondoskodj magadról. nyugdíjpénztár.

Szívesen.

És én ezért fizettem.

Most már mindegy, de annyi haszna valóban volt, hogy átgondoltam néhány dolgot. Úgyhogy ma szereztem prospektusokat, és kézbe veszem a dolgokat, hát nem igaz, hogy nem veszek egy b.felvidéki nyaralót  ne lehetne ezt kicsit könnyedebben intézni.

különben a napokban kifizettem mindenféle csekkekre meg adókra egy zsák pénzt, be kell vallanom, hogy nekem jól eső érzés ez, hogy minden rendben van. perverz, tudom.

talán tényleg ideje volna változni.


* meg tudom magyarázni. ha egy keresztény táborban pénzről van szó, nyilván úgy érzem, hogy ez égi ÜZENET, hogy változzék a viszonyom a pénzhez, na nem? nem hagyhattam ki egyáltalán.

ez

remek. 

a vasárnap az új csütörtök

régen, és ez alatt mindig az egész életemet értem, mínusz nagyjából az utolsó 3-4 évvel, a csütörtök volt az álmok netovábbja, a lehetőség, amikor még bármi megtörténhet, és arra a bármire van 3 egész napod. A csütörtök kicsit olyan volt, hogy szombatra akár Párizsban is lehetsz. Mindegy, hogyan.
És a csütörtök este volt a legjobb a világon. Mindig.

Ezzel szemben a vasárnap, főleg a _vasárnap délután, hát az pokoli. Akkor kábé leálltak az életfunkcióim, képtelen voltam bármire. Pusztán azon az alapon, hogy vasárnap van. A tudat, hogy vége van a hétnek, és megint kezdődik elölről egy HÉTFŐ, tartósan kikészített.

Nos, ennek vége van.

Valószínűleg a kor és az apátia bölcsesség hozta el a produktív hétvégéket. Mostanában vasárnap rendszerint többet haladok mindennel, mint egész héten.

(A heti mélypont mondjuk nem tűnt el, csak átment szombatra.
És, ha már itt tartunk, a kárpáti borzaska lett az új nokedli, amit imádunk, csak gyűlölöm elkészíteni és nem is tudom.)