a kávét

szeretem, de a kávéízű dolgokat nem. a sárgadinnyét utálom, de a sárgadinnyeízű dolgokat szeretem. a meggynek a látványától is csikorog a fogam,de a meggybefőtt szuper.
és ehhez hasonlók,
ma dinnyét akartam venni, és a boltban nem volt, csak sárga, én meg ahhoz lusta voltam, hogy átmenjek a zöldségesbe, ahhoz viszont túlságosan akaratos, hogy ne legyen dinnye.
és vettem sárgát.
és itthon volt sonka.

és most ülök, és nem tudok betelni az érzéssel, hogy ez evés az valódi boldogság, meg hogy a sárgadinnye basszki mámorító. És az új almaecet. Miért nem szólt erről senki?

Ui. ami az örömprojektet illeti, maradjunk annyiban, hogy sokszor örülök.
(és nagyon úgy néz ki, hogy vagy örülök, vagy írok*. a kettő egyelőre nem haver.)

*van még az "azért nem írok mert olyan fáradt vagyok, hogy azt se tudom, mi volt ma" érzés, pl most, de most inkább írok, mint mosogatok (vagy lecsót főzök, mint ahogy még a boltban terveztem).