semmi különöset

nem tudok mondani arról, ahogy mostanában élek.

egy észrevételem van, barátaim: éppen csak megcsinálni valamit nem mindig elég. van, akit meg is ráznék szívem szerint, hogy hé, állj már bele jobban, mert volna, aki megtenné helyetted, és ha megteszi, késő lesz.

de, ki vagyok én, hogy szóljak.

pedig lehet, hogy a szeretet szólna. 

mostanában

ugye főleg a szeretet érdekel, szóval igyekszem nem felkapni a vizet akkor, ha valakinek alaphozzáállása az élethez az, hogy az ő seggéből bújt elő a nap.
de azért egyes napokon meglehetősen bosszant bizonyára főleg azokon, amikor én is ezt hiszem, magamról. 
a helyzeten nem sokat javít, ha keveset alszom.

úgyhogy hát ezekkel kapcsolatos céljaim vannak rövidtávon, a hosszúakra meg néhány napja nem is tudok gondolni ingerültség nélkül.

amúgy minden nagyon jó.

szinte, mintegy, majdnem.