a boldog élethez KELL egy zsúrkocsi

"1. van egy probléma 
2. idő kell mire kialakul a problématudat 
3. megint idő mire eljutunk odáig, hogy megoldásokat keressünk 
4. a megoldáskeresés több fordulós. Van, ami hamar kiesik, van ami marad, néha besokallunk és félretesszük, aztán szépen kitisztul a kép és elkészül a terv 
5. ha megvan a megoldás az félsiker, de itt jön a második nagy nehézség, a konkrétumok kiválasztása 
6. ha ez is megvan, akkor már csak össze kell rakni az előzetes tervek alapján, az már a játék része. 

Persze, csak ha van terv, ha nincs, akkor további problémákat állítunk magunk elé."

ezt nem én gondoltam végig ilyen ügyesen, hanem Ditta  akinek már évek óta olvasom az oldalát. És az történt, hogy pontosan abban a posztban írta ezt, ami a zsúrkocsijáról szól, és én akkor olvastam, miután épp eldöntöttem, hogy szükségem van egy zsúrkocsira, mert az lesz a megoldás az életemre a kis felületű étkezőasztalunkra. Addigra már egy hete az a kis bútor járt a fejemben, amit a bolhapiacon láttam, csak akkor, amikor láttam, még nem tudtam, hogy szükségem van rá. 

De aztán hirtelen összeállt a kép, és kifundáltam, hogy kell egy OLYAN, és tökre jellemző, hogy a nevét se tudtam, csak kerekes tároló meg kerekes szekrény - ilyen neveken kerestem rá először. Akkor valahogy rájöttem, mi ez igazából, és onnantól nem volt megállás - közben pedig a lakberendező lány megírta a posztját. 

A marketplacen különben volt fenn egy ugyanolyan, amit a piacon láttam, csak kicsinek találtam a kör alakú felső polcát, így végül, bár egyszerűbb lett volna azt megvenni, hagytam elmenni. 
Hosszan szemeztem viszont egy bükk-szerű, fél oválissal, és aztán hirtelen felindulásból rá is írtam a gazdájára - úgyhogy néhány napos szervezést és töketlenkedést követően végülis itt van a szajré. 

és nem hiszitek el de nem tudom összeszerelni , de ez tényleg kurva nagy találmány. Egyrészt fenyő, ami azért jó, mert az összes (valamirevaló) bútorom az, úgyhogy már halleluja, másrészt ahogy összepakolgattam, erre pont ráférnek azok a dolgok, amik amúgy az étkezőasztalon foglalták a helyet, de jó, ha szem előtt vannak, meg többnyire kellenek is, szóval....
á, boldogság van, zsúrkocsit mindenkinek. 
le vagyok nyűgözve, igazán. 

meg a fiúm is le lesz, ha olvassa, mert a nyaralása közben majd innen értesül, hogy neki kell összeszerelni, de nem szimplán össze, hanem előbb szét, amit valószínűleg elrontottam nagy türelmetlenségemben igyekezetemben .   

de az élet olyan szép, utoljára a tükrömnek örültem így, pedig azóta már vettem foteleket is, hát felnőttnek lenni csuda klassz, az ember végülis azt csinál, amit akar, ha van, ahol csinálhatja.