olyan szépen mennek el.
az ember magánmitológiájában akad néhány emblematikus dolog bizonyosan. azt a ruhát akkor hordta, azt a cipőt akkor vette, ó, tele van az élet kézzelfogható emlékekkel.
nekem volt egy örök nyaram nem túl rég. aztán követte egy olyan ősz, amiről a földet érés miatt nincs túl sok mondanivalóm, magam számára sem. bizonyos szempontból meg is vagyok lepve, hogy az ember mindent túlél.
így utólag látom, hogy volt valamim, ami - mindennapos használata végett - gyakran a szemem előtt volt, és folyton életben tartotta bennem azt a nyarat.
volt. de már nincs. a használhatatlanságig tönkrement.
ki is kell dobnom.
megszűnik ez az állandó vibrálás, amit a puszta jelenlétével okozott.
és olyan érdekes ez, hogy pont eddig maradt. (kösz, hogy itt volt, kösz, hogy elment.)
mert ez egy fontos nyár.
