annyi levelet

meg kellene írnom hirtelen válaszul a múltkori reakciókra, hogy annyi idő a világon nincs.
ez nem panasz és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem hanem dicsekszem, hogy milyen (ilyen) barátaim vannak, akik gondot fordítanak és ügyelnek rám. és olyan jó nekem. 

igen, igen, tudjuk hogyan élünk, tudjuk mink van és nem kell se hasonlítani, se méricskélni, se panaszkodni, se dicsekedni.
tudjuk ezt mind, meg azt is, hogy kell élni jól. aztán mi van.

most majdnem káromkodtam is, de már az anyukám is szóvá tette, hogy feltétlenül csak mocskos szájjal és szavakkal tudom-e elképzelni az írói karrieremet, úgyhogy egyelőre jólnevelten (nem) írok.

addig is vegyünk példát a gyerekről, aki mindenből viccet csinál. persze nem annak szánja.
csak ilyen fajta.

neki Sir Kán az például Zsír Kán.

Érthető is ez valahol, na.