nem lehet kibírni

annyira cuki.

- ma zeneiskolába menet visszacsapódott egy ág a sövényről. Elkezdett lelkendezni, hogy neki pacsit adott a bokor.

- onnan jövet észrevette a földön a kidobott fenyőket. A kis kesztyűs kezével ott melengette az ágait tök sokáig, és beszélt hozzájuk, hogy ne haragudjanak a gonosz emberekre.

- a pékség előtt egy taxissal köszöntünk egymásnak, és miután a gyerek is köszöntötte őt, úgy köszönt vissza, hogy "szervusz Kiscsillagom" Hazáig ugrándozott, hogy "anya, azért ez nem gyakori, hogy ilyen kedvesen köszönnek az emberek, a bácsi honnan tudta, hogy csillag a jelem?"


ááá, Stockholm-szindrómám van nem lehet ezt kibírni, komolyan.