ma kiderült

amit szerintem mindig is tudtam, hogy sokkal hamarabb megveszek egy nadrágot, mint egy határidőnaplót. úgy értem, hogy hamarabb döntök, miközben hát lássuk be, melyik a fontosabb a normális embereknek.
szóval elképesztő mennyiségű idő alatt végül úgy határoztam a hipermarket teljes kínálatát nyolcvankétszer megvizsgálva, hogy szakítok a tíz éves hagyománnyal, és idén már nem olyat veszek, amilyet egyébként máig jövőre is szándékoztam.
nem volt könnyű ezt eldönteni, na. végül egy kicsi, de csinos, és méretéhez képest bosszantóan drága példány mellett döntöttem, van benne számtalan extra, és heti beosztásos, ami a napi után furcsa, de hát úgysem használom soha.
és akkor vettem még ezt-azt, meglepő önmérsékletet tanúsítva csak egy argánolajos tusfürdő ugrott rám, de tusfürdő amúgy is kellett, és hát a párizsi nők is, akik nem ráncosodnak, ennyit legalább megtesznek magukért, hogy mindenre argánolajat kennek, gondoltam akkor ennyit én is, meg hát rohannak az évek.
a pénztárt megcélozva feltűnt, hogy bár mindenhol sor van, az egyiknél senki sem áll, miközben a pénztáros unatkozik.
néztem a szimpatikus fiúra, hogy áramszünet, vagy bedöglött kártyaleolvasó,  de mondta, hogy jöjjek nyugodtan már várt.  a naplóhoz érve, miután lehúzta a vonalkódot, kétszer visszanézett az árára, majd rám.
- Ez 2690 forint! - mondta felháborodva.
- Szerintem is nagyon bosszantó, nyugtattam meg, és akkor felröhögtünk, pedig nem is tudta, hogy micsoda meló volt a döntésben.
Kicsit még viccelődtünk, elkérte a telefonszámomat adott két kupont, amiről mindketten tudjuk, hogy  lószart se ér, mert ki akar január 2-án és 3-án 8000 forint felett vásárolni, de hát a szándék a fontos, mennyivel jobb hely lett a világ, ráadásul EGY EGÉSZ ÉVIG örülhetek a helyes noteszomnak.
Meg van szintén drágaságos nadrágom is, á, túl szép, és igaz mégis.
Káprázatos.