2017. december 30., szombat

mennyire gyarlók vagyunk

na jó, nem. csak én. de én nagyon.

van egy munkám, aminek a kimenete elég kétes abból a szempontból, hogy elég régóta halogatom és hát a kedvem se a régi, de most már nincs hova húzni és azzal sincs kedvem szembesülni, hogy igenis előfordulhat, hogy vannak dolgok, amiket félbehagyok, szóval muszáj, na.

és ennek voltak bizonyos technikai feltételei, de semmi megoldhatatlan, csak logisztika, gondolkodás, programletöltés. meg borzasztó sok idő és aprólékos pepecselés.

ezt elég régóta tudom és próbálom ignorálni.

ma reggel hat óta laptoppal, hatszáz vezetékkel megmozgattam a házat, letöltöttem a programot is, kaptam két idegrohamot , de végül minden összeállt, működik. pacsi.

csak meglehetősen helyhez kötött, és ebben a formában csak a lakás egy bizonyos pontján tudok dolgozni. de tudnék tudok.

de most természetesen nekem ez nem elég, nekem kell az a szabadság, hogy ott csináljam, ahol akarom. bazmeg.

úgyhogy most egy kávé mellett azon gondolkodom, hogy mégis meg kéne venni ma  azt a mikrofonos fülhallgatót, ami mobillá tesz, mert hát nekem nem elég jó az egyébként tök profi rádiós mikrofonom,  ami akkora mint egy ház még akkorról van, amikor még volt életem.

basszus, nem hiszem el magam.

én annyira szenvedek.

valaki csapjon meg.


(vagy hívjon fel, mert természetesen a nagy pakolás közben eltüntettem a telefonom, és nem találom. áááááá, én annyira nehezen viselem a szőkeségemet. )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése