az úgy volt

hogy ugye gyorsan meghalt nemrég egy barátunk, és ez mindannyiunkat váratlanul ért, valószínűleg őt is, bár egyes vélekedések szerint hónapok óta sejthette a különböző fájdalmak okán, hogy talán nincs minden rendben, de _talán sokkal inkább félt, mint inkább kíváncsi volt, és ennek az lett a vége, hogy az egyik hónapban - amikor kórházba került - csekkfeladáskor még lapot küldtünk neki, hogy gyors gyógyulást kívánjunk, a másik hónapban ugyanebben az időpontban meg már nem élt. 

én elég régóta halogattam bizonyos vizsgálatokat, nem volt egyébként különösebb indokom, de szerettem volna tudni, hogy minden rendben. 

és miután meghalt, kicsit belémhasított a félelmes felismerés, hogy b+, ha ez a gyönyörű, erős, kedves és vicces nő elment, _talán én sem vagyok az a hallhatatlan szuperhős, akinek egyébként főállásban képzelem magam. 

és ennek egyenes következményeként fogtam a-z alig működő- telefonomat, amit szintén kurvára ki kéne cserélni már, mert semmi, de tényleg semmi nem működik rajta, és bejelentkeztem három különböző orvoshoz. 

ma volt az első vizsgálat, amiről nem gondoltam előtte semmit, és még akkor sem fogtam gyanút, amikor _annyira firtatták a koromat. de hamarosan már tudtam, amit előtte jobb, hogy nem: nem 16 ezer forint lesz, hanem 34, mert _ebben a korban már két vizsgálatot kell elvégezni. 

és hát persze nem teljesen tökéletes minden, de nincs semmi kóros, úgyhogy a pénzre továbbra is szarunk, de hát akkor is, emberek, 34 ezer forint alig fél óra alatt, ez engem megvisel. 

és nem sokkal később hívtak, hogy nagyon nagyon fontos volna vért adnom, be tudnék-e ma jönni. és nem mertem kekeckedni az univerzummal, hogy nem, amikor pont ma nincs semmi baj, és pont ma hívtak, úgyhogy szerveztem társaságot, és ellátogattunk a vérellátóba.

ahol egyébként épp izmos hős tűzoltó férfiak kezeltek valami hirtelen kigyulladt áramszekrényt de sajnos nem vehettem őket alaposabban szemügyre mert férfival voltam magam is. 

na és akkor kiderült, hogy én nem adhatok vért a friss röntgen miatt, a fiúnak szétcseszték a vénáját, és nem tudtak tőle vért venni, viszont baromi nagy mák, hogy a harmadik kispajtásnak legalább  semmi nyígja nem került elő, így ő tudott valamit segíteni. 

ha azt hinnénk, ennyi elég volt mára, mondanám, hogy nem, mert ma két gyereket hoztam el az óvodából, ami meg azért van, mert hétfőn könnyelmű ígéretet tettem a lányom barátnőjének, hogy majd feljöhet hozzánk, amire a kiscsaj kedden délután odajött hozzám, és nagyon szomorúan, végig a földet nézve előadta, hogyaszongya "te megígérted nekem, hogy ma felmehetek hozzátok, de nem hívtad fel az anyukámat és ezsért* nem mehetek fel, és hazsudtál nekem" - és akkor az összes diplomáciai érzékemet latba vetve elértem náluk, hogy nem haragszik, és csütörtökön feljön. 

ááááá. 

és ez van most. 

és idén nyáron nem nyaralok**,  mert elmulattam az árát a röntgengép alatt, meg majd a további orvosoknál, például holnap. 

mondanám, hogy kit érdekel, de engem például sajnos eléggé, azs a nagy igazság. 

* pösze a szentem 

** meg nem lesz új cipőm, új ruhám