és már magamat is állatira unom az idő nagyrészében, ami, mivel nincs választásom ugyancsak elég fárasztó.
és úgy van, hogy durcásan nézem, hogy minek örüljek, mert aminek lehet, ilyen állapotban nagyjából annak se tudok, úgyhogy most erőszakot teszek magamon és dafke örülök.
minden nap egy valami okát ennek le is írom.
el vagyok szánva.
ez lesz az én titkos küldetésem és misszióm, úgy mint tavaly előtt nyáron a nem panaszkodás, tavaly meg az az vagy amit teszel.
szóval képzeljétek el, tegnap benti szandit kellett vennünk az oviba, mert _hirtelen kinőtte a gyermek (ez is nagy öröm, mindig megörülök a lehetőségnek, nagyon), és bár eredetileg úgy gondoltam, hogy jó lesz valami kis könnyű*, később kissé átgondolva anyukám intelmeit, mely szerint cipőből SOHA ne vegyünk szrt, mégis inkább a szokott boltba indultunk, ahol mindig is, kábé félévente szupinált-kiképzett-csodálatos királylánycipőket vásárolok a lánkának.
hosszas próbálgatások és hezitálások után** megvettünk egy kék csillogóst.
a dobozon 9700 forint szerepelt, és a boltban sehol nem volt feltüntetve semmilyen akció lehetősége.
tudom, mert ebben csúcs vagyok, sale-helyzetfelismerő képessségem igazán _elég _jó.
erre fel az eladóember miközben dokumentálta a cserére jogosító papírt, könnyedén azt mondta:
- Ez igazából mérethiányos, úgyhogy 7600 forint. Jó lesz?
Nos, jó volt. És tudom hogy tré dolog pénznek örülni, de én valódi örömöt éreztem.
*decathlonos, 5 ezerért mondjuk
** ne legyen-e mégis-e inkább a rózsaszín masnis, amiből nincs harmincas, csak 29-es, de most még nem kicsi, csak ha elhagyjuk a boltot. meg ilyenek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése