tegnap

ültem egy helyen, vártam, hogy dolgozhassak, haladjunk, menjen az élet, húzzunk vissza gyorsan a munkahelyemre, mindegy, legyen valami.
10 percet vártunk, és 100 jobb dolgot fel tudtam volna sorolni, mit tudnék csinálni 10 perc alatt. és akkor egyszercsak mondom, de hülye vagyok, na nem?
hát örüljek már, vegyek levegőt, nézzek körül, pihenjek.
mert milyen jó nekem.
élünk, van új karkötőm mit ennünk, laknunk, millió gyerek közül is pont az enyémet választanám.

minden van, minden jó.

milyen hülyeség az, mindig várni valamire.
az élet most van.
az mindig most van, csütörtök reggel, meg kedd délután.
úgyhogy nem várok a nyárra se, kit érdekel.
most jó. és kész.