ez már a második az új időszámítás óta.
ezek a könnyűléptű, aranyfényű napok mindig ólmos súlyt raknak rám az emlékeikkel.
sosem múlik már el az a szívcsavarás, amitől ma is elbőgtem magam, amikor szirénázva elhúztak mellettünk a tűzoltóautók.
aztán persze mély levegőket vettem, és örültem a dalnak a rádióban, az embereknek az utcán, tetszettek a fák, az árnyék, a lüktetés, az élet.
olyan boldog voltam, hogy élek.
és annyira fájt.
minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése