már majdnem

megsajnáltam magam, hogy mennyit dolgozom és mennyire rohadtul nincs semmi időm, tessék, ma is fél öt óta dolgozom, de aztán eszembe jutott két pitiáner, senkit nem érdeklő balfaszság, ami engem viszont két napja bosszant és aránytalanul sok helyet lefoglal a valóban fontos dolgok rovására az agyamban - amikor ráébredtem, hogy ha ekkora szarokkal ennyit tudok foglalkozni, akkor mégis van időm, tenger.
hiszen minden nagyon jól van akkor.


de ha már itt tartunk, rendkívüli módon foglalkoztat (ráadásul) az a megválaszolhatatlan kérdés, hogy miért akar MINDIG többet az, akinek egyébként is RENGETEG van.