2017. február 9., csütörtök

legalább a gyereknek legyen esze

nincsenek mostanában könnyű napok, nem is értem, semmi nem indokolja ezt a szívást  a rengeteg felpörgött dolgot, milyen lesz az év, ha a "nyugodt" év eleje depressziós köldöknézésbe taszít?
az állandó fizikai fájdalom noha nem túl erős, de némiképp magyarázat a felfokozott idegállapotomra, amivel tegnap lekaptam a gyereket a tíz körméről. először, mert kiderült, hogy kábé egy flakonnyi tusfürdővel (az enyémmel) mosdatta le az állatait, majd mert kiderült hogy a fogselymem is játék lett (ezt csak fogszabályzósok érthetik), aztán mert pizsamában csúszkált a padlón. 

szóval ordítottam, mint a sakál  emelt hangon kértem számon, hogy mi ez már. 

persze sírt. 

hatalmas könnyekkel és tök komolyan mondta, hogy "anya, én még kicsi vagyok, ne haragudj, nem tudok minden szabályt." 

tessék, a recept, ha igazán rosszul akarja magát érezni az ember. légy tahó, és erre gyere rá egyedül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése