a férfi, aki a saját terét félti a bűztől, de azt gondolja, mások majd megoldják, és richtig ugyanott bagózik félóránként,
az ismeretlen ismerős, aki minden jel szerint gyűlöli a blogomat (és engem), de gyakran megnézi és nem átall gusztustalan üzeneteket küldeni
eléggé bosszantana,
ha nem lenne az idegen lány az étteremben, aki mindig mosolyog, ha meglát bennünket,
a boltban a pénztáros, aki mindig viccel a gyerekkel,
és azok a jó fejek, akik érdek nélkül is megkérdezik, hogy vagyok, és segíthetnek-e valamit.
Az első csoportnak a felsoroltaknál nagyobb öröme sose legyen.
Ja, nincs is, bocs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése