minden nyár véget ér

tegnap mentem az oviba, és bár erről nem szoktam beszélni, ez pont olyan kiszámíthatatlan, mint a reggel. mondjuk nem üvölt, de ezen kívül minden megeshet.
van olyan (gyakran) hogy számításai és elvárásai szerint későn érkezem, és akkor egész hosszan képes átnézni rajtam az óvodaudvaron.
van, hogy ugyanezen számítások szerint túl korán érkezem (nem) - de pont barát a legmenőbb kislány, és akkor "anyám idetolja az arcát aztán nem barátkozhatunk"- gondolom.
van, hogy még feltétlenül meg kell tenni ezt vagy azt - szintén csak álldogáljak az udvaron és várjak, ráérek.

tegnap még kicsit beszélgettem az óvónénivel, és a végtelen óvodaudvar másik felében láttam üldögélni a lányomat. aki időnként rám nézett, de megint nem indult felém. még viccelődtünk is, hogy megint büntetésben vagyok a reggel miatt,

aztán ahogy elindultam érte, és egyre közelebb értem ...
nem az én lányom volt.

most már talán meg kellene barátkoznom a szemüveggel, eljött az idő.

kép