néha

annyira elviselhetetlen vagyok,
eszem akkor is, amikor már nem vagyok éhes, cukros üdítőt iszom rá sokat, mert már mindegy, és aztán annyira rossz kedvem lesz ezektől, hogy lelopkodom a gyerek habcukrainak a tetejét mert szemét módon arra bazírozok, hogy úgysem emlékszik rá, hogy hét volt benne vagy hat. de aztán megyek még egy kört, és akkor már csak öt.
nem is nézek tükörbe, amikor leviszem a kukát vezeklésképp.

áhh, én téli gyerek vagyok, én nem bírom ezeket a trópusi páratartalmakat elviselni  meg a dundus testemet.

jöjjön már egy kis eső.