tudnék

ezzel kapcsolatban is mit mondani, de ami igazán kiveri nálam a biztosítékot, és ezt sajnos nem tudom ignorálni, szóval minden alkalommal le is írom, azok a kommentelők.

"Aki egyedül vállal gyereket, az a szememben nem tiszteletre méltó szuperhős, hanem hazárdírozó. Aki elvált, az nem egyedül van. Annak ott a gyerek apja/anyja, akinek ugyanúgy felelőssége a gyerek. Aki özvegyen marad, annak jó eséllyel vannak nagyszülők, barátok."

Én ettől sajnos hányok, de igazán. Mindenki, aki érintett ebben, az nyilván csak és kizárólag maga tehet róla, magának kereste a bajt, sőt, eleve így is akart élni, szóval ne rinyáljon, fogja be szépen. Ugye?

Ugye.

Ezért tart itt ez az ország. De én annyira bízom benne, komolyan, hogy az ilyenekre odafigyel az Isten. És kicsit leapasztja az arcát  megmutatja neki,mik vannak a világban.
Még.

Azon a csövön kívül, ahol él.

Velem különben nagy bajok vannak, én még azt is képtelen vagyok megérteni, hogy mi a lélektana a  közösségen belül alakuló hierarchiás helyzetek elfajulásának (kicsit bonyolultan írtam, de azért értitek, ugye?) - nem hogy egy ennyire összetett dolognak, mint a hülyeségnek. (Rosszindulatnak? Keserűségnek? Mi ez?!)

fú, de nem örülök.