Ma reggel valami érthetetlen okból elkezdtem megkívánni a pipere jellegű dolgokat és kivételesen időm is volt.
Hogy cuccom van hozzá, az természetesen nem kérdés, indokolatlanul kikötnek nálam a drogériákban mindenféle holmik, amikről messziről üvölt, hogy nélkülük nem lehet élni, majd az első próbánál kiderül, hogy velük se, nyilván.
Nos, ma reggel az úgynevezett tussal próbálkoztam, amiről pontosan tudom, melyik sohanemvoltmég alkalom indokolta a megvásárlást. Fel is applikáltam a szemhéjamra, darabonként csak háromszor kezdtem újra, majd, amikor még a szempillaspirállal is megkoronáztam a művet, akkor még szükségessé vált némi korrekció, de hát azt ne is számoljuk, nem tétel.
Félretéve az érzést, hogy naponta hányszor felejtettem el és nyúltam bele és dörzsöltem meg; és hogy estére már olyan nehéz volt a szemhéjam, mint a bányászok karja műszak után - a legrosszabb rész még csak aztán jött. Az eltávolítás.
Tartott addig mint reggel, és még fájt is.
Most félvakon gépelek, ég a szemem és szomorú is vagyok, szóval ha legközelebb sminkben láttok, komoly oka lesz annak, most megmondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése