most mondjátok

hogy nem kapja meg az ember, amit akar.

Időről időre rákattanok valamire, és abban aztán nem ismerek tréfát. Idén ilyen a sütikiszúró-sütipecsét-téma, mondtam már, hogy mennyire nyomasztóak a tétlen vasárnap délutánok. Na, ezek ezt hasznosan orvosolják.
De azt kell mondjam, amellett, hogy megszállott vagyok, meglehetősen megfontolt is. Amit ebben az esetben tulajdonképpen a sóher szinonimájának is tekinthetünk.
Mert lássuk be: csodálatos készleteket lehetne vásárolni AZONNAL, de én annyi pénzt, amennyibe ezek kerülni tudnak, nem vagyok hajlandó adni egyben.

A megszállottság kezdetekor rögtön belebotlottam a bolhapiacon egy cipősdoboznyi fémkiszúróba Mária Terézia idejéből, ez kb. 20 darab, amiben volt habnyomókészlet öt különböző fejjel a harmincas évek tájáról, meg egy tupperware kiszúrókészlet használhatatlan, de gyönyörű. Az anyukám tekintetén láttam, hogy ez számára kidobott pénz volt, de én természetesen éreztem, hogy ember az életben ilyen szerencsés nem volt még.

A következő darab a szettben az egy tesco-s sütipecsétkészlet volt, amihez három cserélhető fej van. Ez baráti áron volt ahhoz képest, hogy általában egy darabért kérnek kétszer ennyit.
Aztán a Zsolti olvasta a rénszarvasfejes rinyálós posztot és mindenféle alvilági kapcsolatán keresztül Panamán át (nem viccelek) érkezett két rénszarvasfejkiszúró a munkahelyemre, decens kis dobozban. Egy napig sírtam az örömtől, mindenhová magammal vittem, és mielőtt elmentem aludni, megsimogattam őket.

Zsolti <3 

És ma ki várt a piacon? Az a sütipecsét, ami a legmenőbb gasztro és DIY blogokon látható csak, vásárolni halandóknak nem is áll módjában. (Nekem egyébként nem tetszett, de így, hogy a néni 50 (ötven, értitek, ötven) forintot kért érte, azt hiszem, ma vele alszom a legtutibb cucc a kerek világon .) A rózsaszín a friss, a többi a régi.

Szóval hamarosan cukrászatot nyitunk, lesz itt csuhajja meg ripityom.

A hobbi legdrágább része különben a göngyöleg, most új üveget kell vásárolnom, mert az eredeti terveimet meghaladó mértékben kedvez nekem az élet. De ez nem panasz, sőt.

Minden ami jó, maradjon csak így, köszi, puszi.