néhány napig

olyan menő életem van, mint régen, ráérek este hazajárni a munkából, romlott* hétvégi maradékot eszem hidegen a hűtőből, gyertya mellett fekszem a fürdőkádban, amíg el nem fogy a bor ki nem hűl a víz,
nem veszem fel a telefont,
mire elkékül a szám, megbocsátok mindenkinek még azoknak is, akiket én bántottam 
(azoknak csak igazán)
nagyvonalúságom nem ismer határokat, mindenki a barátom,
az élet csodálatos.



és épp tegnap volt 9 éve, hogy férjhez mentem.

ma meg a szabadság világnapja van.

hát elég káprázatos ez a világ, nem? :)

*amennyiben ezt olvassa az anyukám, megkérem, hogy ne fejezze ki egyet nem értését dühös emotikonokkal. Köszi Mami.