ha nem érne ennyi inger

valószínűleg kevesebb vágyam lenne, de komolyan.

Meg mondjuk akkor is, ha kevesebb ékszerem lenne, de ez meg olyan dolog, ami ellen nem küzdök, így van, ab ovo, azt' kész.

Szóval nem merem megszámolni a folyton gyarapodó készletet, de érzékelem, hogy kezdi elérni a kritikus tömeget a fürdőszobapolc méreteihez képest, pedig a nyakláncok és a fülbevalók nagy részét már  kiszerveztem a folyosóra, egy direkt nekik való tartóra.

A gyűrűk viszont.... Na igen. Kezelhetetlenek. Hova tesszük a gyűrűket, amikor nem használjuk? Mert ha nem látjuk, nem is fogjuk?  Tele van nagy kérdésekkel az élet, hiába.

Egyszer láttam egy blogon (a blogokban minden benne van) hogy létezik gyűrűtartó kerámiafigura. Mondjuk én olyan családból származom, ahol az a szép, ami hasznos, szóval ha minimálisan is, de kell, hogy funkció is társuljon a giccshez, különben oda az élvezet. De mostanában már erős vágyat éreztem valami öööö bármi iránt, bevallom, ami strukturálja a szenvedélyt.

De sem időt, sem egyebet nem fektettem a kérdéskörbe.

Ám lőn. Lett gyűrűtartó macskám.

GYŰRŰTARTÓ MACSKA.

Hagyok időt a feldolgozásra, már egy hete megvan, de még nekem se sikerült.

Főleg, mert túl rövid a farka, aztán most kell még egy.