annyi minden van

kint s bent, hogy kicsit lemaradt a lelkem, mondjuk mikor voltam szinkronban, de hát ez más kérdés.

Hülyeséget hülyeségre halmozok szokásom szerint, példának okáért elalszom a tyúkokkal gyerekkel, aztán felkelek éjfélkor és háromig darvadozok mindenféle munka-, és hobbiírás felett.

Ettől nyilván fejfájással kelek reggel, világomat sem tudom, de arra élénken emlékszem, hogy oldottam meg félálomban egy évek óta húzódó fájdalmas kérdést. (Utánadobtam valaki után a kikötőben a hajókötelet, és szép nyugodtan elment, frenetikus érzés volt egész nap, egyetlen tudatalattiból előbukkanó kép ilyeneket csinál, nem győzök betelni az agyammal a világgal.)

Aztán mindenféle nem várt, de rendkívül jóleső visszajelzések erről-arról, olyanokról, amit szinte már el is felejtettem, remek, remek.

Szóval ahhoz képest, hogy láthatóan nem történik semmi különös, minden nagyon jól van, élvezem a fantasztikus gyerekemet, csinálom a dolgomat és az egyetlen bosszankodnivalóm, hogy ugyanannyiba kerül a nekemvaló csodddálatos sálsapka szett, mint egy kabát, hát felháborító,igazán.