Tudtam, hogy szeptemberben, az első napon az óvónénik megkértek minden "nagyot" hogy amikor mennek valahova, fogják meg egy "kicsi" kezét, vigyázzanak rá és tanítsák.
Az én lányom párja Zalán lett. Hogy a fiatalokban ez hogy maradt meg, arra most derült fény. A múltheti szülőértekezleten Zali anyukája elmesélte, hogy előző este a fia fürdetés közben azt mondta:
"Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy mi egy pár vagyunk."
Hazaérve kérdeztem a lányomat, ő hogy emlékszik a barátság kezdetére.
Napokig nem válaszolt. Tegnap viszont minden előzmény nélkül közölte:
"Mi úgy lettünk barátok a Zalival, hogy amikor szükségem volt rá, segített. És azóta barátok vagyunk."
Tessék. A romantikus találkozása a praktikussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése