velem

igazán nem könnyű, én aztán tudom ezt. (Bizonyos szempontból mondjuk igen, de ami nem azokat a szempontokat illeti, és szerepelnek benne a humorral összefüggő dolgok, azt nagyon kevesen képesek megugrani.)
Maradjunk tehát annyiban, hogy aki megnevettet, kérdés nélkül a barátom.

Naés.

Amikor legutoljára azon kattogtam látványosan, hogy nem kaptam virágot, és nyilvánvalóan olyan állapotban voltam, hogy ha lett volna virág, akkor is belekötöttem volna az élő fába IS, akkor kaptam egy ibolyás csokit. Hogy olyan gyorsan kiakadtam, hogy még nem is volt idő arra, hogy megkapjam ezt. Egyébként meg egyem nyugodtan, nem is hizlal, hisz tulajdonképpen virágot eszek.

Csodálatos fordulata ez az életnek, csak ezt akartam mondani, hogy ilyeneket (ki)talál nekem.

Ibolyás csoki! Hah! Új távlatok! Új év! Új fiúk!