Tegnap totál összeszakadtam, hogy mennyire tróger anya vagyok, hogy még egy rohadt peonzét (ami igazából peonza) se tudtam beszerezni, és vakmerő lépésre szántam el magam. Levelet írtam a gyereknek (posta a csizma), miszerint én, mint Télapó hallottam hírét, hogy peonzét (peonzát) szeretne, de sajnos a Nagy Mikulásraktárból kifogyott, ezért a kérést továbbítottam a Jézuskának*, és karácsonyra a Kolléga elhozza a vágyott peonzét (peonzát). És viselkedjen jól, és akkor jövőre is eljövök.
Persze meg kellett kicsit dolgozni a papírt, tehát az adventi gyertyák lángjánál dolgoztam a projekten, Ó, csodás estém volt altatás után.
Ma reggel.
A kislánka nagyon be volt tojva, hogy kap virgácsot a Télapótól, és amilyen szemét anyja van, kapott is. De csodák csodájára reggel mintha észre sem vette volna, nagyon ügyesen kerülgette anélkül, hogy akárcsak egy pillantást is vetett volna rá.
Óvodába menet persze szóba hoztam, mondom, mit gondolsz arról a virgácsról, miért hozhatta a Télapó?
Megvetően mért végig.
- Anya, én azt nem fogom használni!
* gondolkodtam erősen, hogy ne Jézust írjak-e inkább esetleg, de túl keménynek tűnt, olyannak, mintha a vezetéknevén szólítanám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése