mondtam, hogy meggyőződésem, miszerint én vagyok az oviban a furcsa anyuka. aki soha nem ér oda időben, aki rollerrel jár, akinek a gyerekéért feszt random anyukák mennek, aki mindig minden dátumot elfelejt, ilyenek. És még csak azt sem mondhatom, hogy direkt csinálom, én pontosan ilyen vagyok,
meg a körülmények is. Ma sikerült szintet lépnünk szerintem. Jött megint az óvónéni aláírnivaló papírral (nem tudom, hogy csinálják, de MINDEN NAP alá kell írni valamit) és nagy arccal mondtam, hogy nem jövünk két ünnep között. Mert azt hittem, ez lesz a kérdés.
Meg azt is hittem, milyen jó fej vagyok. Az óvónéni kicsit meghökkent, és mondta, hogy akkor nem is lenne hova, mert nem lesz óvoda. A kérdés az, hogy csütörtök-pénteken hozom-e a gyereket.
Hogyne hoznám?! Hökkentem erre meg én.
Na, hát ezért nem értjük meg egymást soha, az óvoda, meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése