a tempó, én nem tudom, ez az egész hogy tud így zajlani minden évben máshogy ugyan, de végeredményben mindig ugyanígy, hogy 9 nappal karácsony előtt még ezzel az egésszel nem volt különösebb idő foglalkozni, rettenetes, de komolyan. Közben visszasírom az időt, amikor csak komplett szennyvízhálózatokat kellett kitalálnom fejből, hogy a házunkban meg a házunk alatt meg a városban hogy jönnek-mennek a vezetékek, hogy jön be az ivóvíz, meg hogy megy ki a koszos... mert most, amikor - érthető és indokolt okokból - Jézus a téma, már annyira sem vagyok magabiztos, mint holmi csövek ügyében. Megszületett Jézus(ka), anyukája Mária, apukája József, az ács, és meglátogatták a királyok. Szűkszavúan és lényegretörően kommentálom esténként a városi Betlehemet, a hézagok (miért született, miért szalmában, miért van mindenhol -minden templomban, minden Betlehemben - Kisjézus; hogy fér el egy pici baba kezében annyi ajándék, akkor hány Jézus hozza összesen az ajándékokat, egy pici baba hogy tud járni, stb., stb., stb.) kitöltésével nem nyerném el a vallástörténészek tetszését, de az se kis dolog szerintem, hogy próbálom koherenssé tenni a sztorit négyévesek számára, jajj, napok óta akarok is szerezni egy óvodásverziót a Bibliából, de még arra sincs időm. (Már eleve magyarázd meg, mi az, hogy Megváltó, köszi.) Közben mellékesen, az igazi boszorkányfélő gyerekem még keresztkérdéseket tesz fel Lucáról is. Egyelőre nem mondtam meg neki vele kapcsolatban sem a (teljes) igazságot, iszonyú csúsztatással most az a kommunikált verzió, hogy Luca egy jó boszorkány, aki a nagylányoknak segít kideríteni, ki lesz a férjük. (Ezügyben kivételesen nem várok kommenteket, pontosan tudom a keresztutas, székreállós boszorkánysztorikat, ááá, de nehéz egy okos gyerekkel, komolyan mondom.)
Na, ami a karácsonyi hangulatot illeti tehát, az most a hit felől érkezik, nincs is pofám különösebben káromkodni és rosszakat gondolni, még a legidegesítőbb embernek és helyzetben is csak annyit mondtam valakinek, hogy milyen jó fej vagy, remélem figyel rád az Isten. Mondjuk ugyanezt mondtam fél órával később valakinek, aki nagyon meghatott, de hát ennél szebbet pillanatnyilag tényleg nem tudtam akkor mondani, remélem, mindenki megkapja, amit érdemel.
Idén különös tekintettel a Titkos Cinkostársunkra az oviban, aki minden reggel becsempészi a gyereket a csoportba úgy, hogy a lánka ne sírjon, meg a Zsófira, aki a saját két gyereke mellett képes és hajlandó pesztrálni még az enyémet amikor nekem dolgozni kell - úgy, hogy még ő ajándékozza meg ezek után a gyereket, mert oda is jött a Télapó... és a Veronikára, aki a három (3!!!) gyereke mellett képes ugyanezt megcsinálni. És köszönöm, hogy van az az anyuka, akivel ugyancsak egyszer találkoztunk de képes volt nem frászt kapni amikor felhívtam, hogy aludhat-e náluk a gyerek, hanem mosolygó hangon mondta, hogy igen. És köszi a jófej kollégáimnak, hogy tűrik, hogy bevonszolom a gyereket. Aki hát, mi tagadás, tényleg tud hisztizni, hiába is állítanánk mást.
És köszönöm az Édes Jó Anyámnak, akit most meg kéne gyógyítani, hát különben minden mindegy. de anyukám gyógyuljon meg, ezt kérem karira, jó?
Köszönöm.
Jól fogok viselkedni, nem panaszkodom, örülök annak, amim van, megígérem.
Szia Jézuska.
é.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése