sejtettem

hogy ez lesz, hogy majd annyi minden történik, és persze idő meg nem lesz több, mint volt, és aztán megint nem írok, ó, a mindenemet. 

de közben az van, hogy a békés advent, meg a lecsendesedés, meg a szeretet és béke nem tudom, hol van, bennem például nem tud megszületni ebben a hajszában, hanem nagyon is csak olyan illetlen gondolataim vannak, hogy a hűtőben vészhelyzetek esetére tartogatott pálinkára ráhúzok és/vagy bőgök. 

lehet különben, hogy mindkettőt megteszem. 

és szerintem meg is érdemlem. 

nekem ma esett le, hogy a holnapi télapó az azt jelenti, hogy holnap REGGEL jön meg a kapor fehérszakállú, tehát a zsákmányt ma meg kell szerezni. ráadásul az én gyerekem hetedikén született, és idén a nagyiék ajándékát is nekem kell prezentálni, amiről nem tudtuk, mi az. 

de legyen meg. 

a télapócuccokkal, az anyuka-szülinapi ajándékkal együtt. amiről szintén nem nagyon tudtuk, hogy mi az. vagyis tudtam hogy egy hörgő dinó. (b+) amit hol lehet 16.00 és 16.30 között beszerezni, ugye.

na mindegy, volt ennél nagyobb kínom is különben ma délután. délelőtt még nagyon röhögtem a kollégáim naivságán, hogy sietni kéne a csokimikulásvásárlással, mert aztán nem lesz - mondták ők, én meg pökhendien néztem, hogy kis buták, hol élnek ezek, hát piacgazdaság van, meg minden,  mi szemnek, szájnak ingere. 

aha. a második boltban 16.19-kor majdnem elbőgtem magam, mert nem volt kurva csokimikulás. (de már legalább volt néhány más dolog a táskámban, mintegy 16 ezer forint összértékben, én nem impulzusvásárló vagyok, hanem pánikvásárló. igen, vettem dinót is, meg dinós könyvet is, majd megszakértjük, milyen dögöt kapott. (jajj, milyen elmés vagyok, most nem?!) 

elrohantam az óvodába, úgy tekintem, hogy van személyiségi joga az intézménynek, ezért nem panaszkodom, de annyit talán elárulhatok, hogy 120 odajáró gyerekből csak az enyémnek van olyan balf, béna anyja, aki nem tudja megoldani a pénteki elhelyezést, lévén az ott dolgozóknak aznap továbbképzés. 

na. ovi után megtekintettük a téren a Mikulást, a gyerekem minden adandó alkalommal megszerezte a szaloncukrokat, megtekintettük a kulturális műsort (gyerek a küzdőtéren pogózva).

Ekkortájt történt, hogy egy kollegina megkérdezte tőle, mit kért a Télapótól. Éngyerekem közölte, hogy peonzét. És én menten lesápadtam, mert tényleg, de már esélye sincs szegény Télapónak azt hozni. 

No, fergeteges jókedvem fokozódott. 

Fél hatra elmentünk fodrászhoz, mert J  beígérte az oviban, hogy rá sem fognak ismerni, úgy levágatja a haját. 

Aztán hazavonszoltam fáradt testemet, miközben persze a lánka ugrándozva, énekelve jött mellettem. A lépcsőházban sajnos megtaláltam a csomagot, amit én rejtettem oda délután, ebből újabb hiszti lett, mert neki miért nincs új pulóverje, (Az enyémet a Bernitől kaptam, ezúton is csókolom érte, csodálatos.) Áááá, mondjátok, hogy minden négyéves ilyen önző, különben eret vágok magamon. 

Aztán már csak ketten köszöntek el tőlem gyorsan telefonon, mert nem hallottak a gyereküvöltéstől semmit. 

Így élünk. 

Viszont hallgassatok kicsi gesztenye klubot (öööö ha gyereketek van) az valami elképesztően jó. 

Nem, nem Halász Judit. De legalább nem Kerekmese, mert azok engem megölnek.

ui. teljesen jellemző, hogy egyetlen dolog miatt kezdtem el ma írni, hogy azt megörökítsem és ne vesszen el. nyilván azt nem sikerült leírni.
hogy milyen gyerekem van e g y é b k é n t.
tegnap buborékokat fújt.
van még olyan gyerek a világon, aki mindegyiknek jó utat kíván?
ó, kibírhatatlan cukiság. ❤