nyilván hamar kitermeli a versenyhelyzeteket. Hogy a Nikinek van beszélő macija, a Zoénak lovas csizmája, a Gabi* meg sokkal nagyobb mignonos tortát hozott a születésnapjára bárkinél. És ez a helyzet rendre leizzaszt, hogy kit érdekel a beszélő maci, meg a legóvár, meg az összes többi baromság. Már számtalan alkalommal láttuk, hogy az összes vágyott cucc a kukában többi között végzi, valóban, minden csoda - maximum - három napig tart. Én kifejezetten nem vagyok a burkotagyerekre-anya. Szükséghelyzet is volt, valóban, de nem éltem meg életválságnak, hogy 1,5 évesen bölcsibe kell vinnem. Oké, meséltem már, elképesztően kényeztetett az élet a dadusainkkal, de ezzel együtt is nagyon kevés voltam már mutatványnak a lányom mellé minden nap 16 órában, és kifejezetten jót tett nekem neki a társaság. Bár mostanáig megy a műsor reggelente az oviban, hogy velem jobb lenni (mertem remélni) azért a hírek szerint, amint lelépek a színről, a gyermek jól van, el van, olykor még túl jól is. Helyes, helyes.
Na és, hát van mit tanulnunk a világból, naponta hangzik el (nem tudom, mit mond erről az épp uralkodó szakirodalom, de bármit mondjon is, nem tud elég jót mondani), hogy "nem lehet mindent megkapni". Ennek végigmegyünk az összes lelki, anyagi, társadalmi, mentális vonatkozásán, és akkor a végén rendre azzal zárom le a vitát, félőrülten a feszültségtől, hogy "mert nem." Ilyenkor még titokban meg is veregetem a vállam, hogy azt nem teszem hozzá, hogy "mert én vagyok az anyád". Esetleg azt, hogy "mert én azt mondtam."
Ez van a gyerekkel.
És akkor naponta rá kell jönnöm, hogy a felnőttekkel se könnyebb. Hogy mindenki mindenkit méreget, mid van, mire jutottál, bírod-e még, vagy végleg kidőlsz ha nem akkor beléd rúgunk . Hogy számtalan különféle társaságban nem elég a jelenléted, igazolni, ki vagy: minden társalgásban az életeddel kell felelned a kérdésekre. Nem, nincs testvére, nem, nem valószínű hogy lesz, semmi baj, nem gond. Jól, köszi. Hát szervusz.
Kicsit tartok attól különben, hogy nem tudom a kivánt mintát mutatni. Mert valóban, talán nem kaphatsz meg mindent, de azért mindent (talán) nem kell elviselni, hülye kérdéseknél neked jó fejnek lenni.
Vagy igen?
* őrültül remélem, hogy megváltoztattam a neveket és nincsenek ilyenek a csoportban
T'od, mi a sz@r?
VálaszTörlésHogy a 18 éves mártírként azt kéri a szülinapjára, hogy ne mondjam, hogy nincs pénz rá (erre meg arra a kicsinél lényegtelenebb izéra),
miután négy inget, nadrágot, jogsira pénzt etc. kifizettem/tünk,
és grószenagy deprimáltság vesz rajta erőt, sőt,
ellene irányuló támadásnak éli meg az újabb helyzetet.
(kiskoromban, amikor kicsike voltam, a szüleim azt sem tolerálták, hogy télapókor venni kellett volna a névkihúzást követően valami minimál csokoládét a mártagabinak, én pedig nagyon szégyelltem magam, és igen, beleégett a lelkembe, agyamba, de
ami most zajlik, az már nagyon tré, és mocskos)
ez nekem is nagy fejtörést okoz, hogy hogy voltam én ennyire belátó, és hogy voltak a szüleim ennyire erélyesek, vagy mi. hogy érték el, hogy egyszerűen csak tudomásul vettem a dolgokat. nem mondom, hogy nem harcoltam olykor, de hogy nem négy évesen kezdtem, az tuti. meg kell tanulnom vállat rántani. is.
VálaszTörlés