A korban erős negyvenes nő a
legváratlanabb időpontokban, a leglehetetlenebb napszakokban eszmél élete
zátonyra futottságára, s ilyenkor artikulálatlanul üvölt, házakkal arrébb is
hallani. A hajnal a legrosszabb, akkor egész mondatokat tisztán érteni. Nem tudni,
hogy ez csak egy hosszú monológ, vagy a telefonba üvölti a vádakat, de az
alapsztorit az évek alatt mindenki összerakta.
Semmi különös.
Az ügyvéd évek (évtizedek?) óta hitegette, hogy el fog válni. S láss
csodát, hiába minden szerelmes pásztoróra összes vad ígérete: nem tette meg.
Sőt. Tartja a két vasat a tűzbe. Az a szemét.
Most is, elvitte azt a kurvát
nyaralni. (A kurva 30 éve feleség már, emberünk sem mai gyerek.)
A nő nyilvánvalóan mindent
feltett egy lapra. De, úgy hallani, elbukta.
És ordít a nő, és rezegnek a
falak, és amikor felkel a nap, és elindul az élet, és mindent megtöltenek a
hétköznapi zajok, wc-öblítés, rádió és vízforraló, akkor fellélegeznek a házak,
de az az idő végül soha nem jön el, hogy bárki is megkérdezze, tud-e, lehet-e
valamit segíteni. És telnek a napok, és az üvöltések hektikusan ugyan, de ismétlődnek,
erősödnek vagy tematikájában aprót módosulnak (hogy lehet valaki ekkora geci, hooooogy)
és nem lesz megoldás. Emberünk nem válik, a szerető tébolyodik. Dolgozni
tipp-topp jár, aki nem a környékén él, talán meg sem mondaná, hogy nagy a
bánata.
De a város kicsi, könnyen és
gyorsan jár a hír. Az idő is telik.
A bizonytalanság öl, a várakozás őrjít.
A kép forrása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése